Keresés a honlapon:

  


EGYHÁZKÖZSÉGÜNK TÖRTÉNETE

A sarkadi református egyházközség megalakulásának időpontja ismeretlen, de az úrvacsorai edények feliratai alapján tudjuk, hogy 1638-ban már volt református gyülekezete a városnak: „Evangélium Szerint Reformált Eklézsia.”
A hajdani középkori templom helyén épült fel a mai belvárosi református templom 1700 körül, mely 1866-ban leégett, de két évvel később újjáépítették. Szakáts Mihály prédikátor 1809. március 10-én ezt a jelentést írta: „Vagyon egy téglából 1778-ik esztendőben épült templom, melynek mind a két végibe, fábol csinált kar vagyon, a végibe hozzá ragasztva egy fából, 1796-ik esztendőben épült bádog tetejű torony, melyben van három harang, az egyik 234 font igen régi, másik 400 font 1762 esztendőben öntetett, a harmadik 772 font 1799-ik esztendőben öntetett, és egy fertályos óra. A templom kerítése fenyőfa deszkából van.” A torony homlokzatán ez a felirat áll: „Isten házának ékessége ezen új torony. Királyi felség engedelméből, Reformáta Religion álló Hív keresztyén lakosok által. Elkészült 1796-ik esztendőben.”
1866. május 1-én 73 házzal együtt leégett a fatorony. Az 1867-68. évi újjáépítés mestere Veres Károly nagyszalontai építész és Csaba János. „A torony a linzi templom tornyának mása. Terveiért a torony építésének idején az atyafiak Linzbe szekereztek, hogy az ott katonáskodó sarkadiak által feldicsért linzi templomtorony mintájára építsék meg a sarkadi templomtornyot. A tervrajzokat megkapták és így építették fel a nyolc fiatornyos templomtornyot.” 1880-ban elpusztult a linzi torony, és a sarkadiak mai napig igen büszkék arra, hogy ilyen torony nincs több a világon.
A kelet-nyugati tengelyű templom 52 méter magas, nyugati homlokzati toronnyal büszkélkedik, melyben három harang lakik. A 802 és a 460 kg-osokat Szlezák László öntötte 1922-ben Budapesten, a 134 kg-osat pedig Hőnig Frigyes 1905-ben Aradon. A harangok feliratai: HIT − „Aki hiszen idevezül.” (Márk 16,16); REMÉNY − „A reménység meg nem szégyenít.” (Róma 5,5); SZERETET − „Legnagyobb a szeretet.” (1Korinthus 13,13) „Hívó hangjuk gerjesszen gyülekezetünk tagjainak szívében, szeretetet, vallásosságot és áldozatkész jóakaratot.”(Balogh Ambrus lelkipásztor, 1923. március 14.)
A főbejárat a torony alatti egyenes záródású kapun át vezet be. A kapu fölött ovál ablak, fentebb félkörív zaródású harangház ablakok, továbbá törtvonalú szemöldökpárkány és copf koszorús füzérdíszek láthatóak. A falsarkok előtt pilaszterek futnak fel a toronytörzset lezáró órapárkányig, melyben elektromos óra található.
A toronysisak két szintjén négy-négy fiatorony áll. A főhomlokzat két oldalán alul félköríves, fölötte félkörív záródású ablakok vannak tükörben. A sarkított toronytörzset és a hajót törtvonalú oromfal köti össze, szélein lévő posztamensen egy-egy kődísszel. Az oldalhomlokzat ablakai és párkányai hasonlóak a főhomlokzatiak kialakításához. A déli oldal közepén bejárati oldalcsarnok található. A hajó keleti vége egyenes záródású, melynek lezárása megegyezik az oldalhomlokzatéval, fent pedig háromszög záródású oromfala van két vakablakkal, középen egyenes záródású ablakkal, közöttük alacsony lizénákkal.
A 14×40 méteres belső térben sík, vakolt mennyezet, két nagyméretű fa karzat és 1200 ülőhely van. A szószéket a koronával és a Mózes-székkel együtt Czigler György pesti asztalosmester készítette 1869-ben. A Mózes-székkel egybeépített szószék rejtett feljáróval készült, díszesen aranyozott, a koronán pelikán áll. A padok 1880-ban készültek.

A templom keleti végéhez 1968-ban gyülekezeti termet építettek. 

A sarkadi református templomban már az 1790-es években is orgona állt, melyet Herodek József épített, de a nagy sarkadi 1866-os tűzvészben megsemmisült. Ez a hangszer valószínűleg kisméretű, és mechanikus vezérlésű lehetett. A templom újjáépítése után, az 1900-as évek végén született meg az elhatározás, hogy orgonát kell építtetni, ugyanis a gyülekezet akkora létszámban volt jelen egy-egy vasárnapon, hogy „az éneklést vezetni képtelenség” volt az emberi hangnak. 1908 novemberében a presbitérium egyhangú szavazással döntött „a kilenctornyú nagytemplomba méltó orgona építessék, hangja monumentális legyen, és töltse be falaink méreteit.” Még ezen év decemberében megalakult az úgynevezett orgona alap, melynek lényege, hogy bárki adakozhatott az új orgona építésére. 1911 közepére az „orgona alapunk tisztességes összeget ért el, ezért ajánlatot kell kérni több orgonaépítőtől.”
Rieger Ottó ajánlata lett a legkedvezőbb, bár a mester külön kihangsúlyozta, hogy cégének ezen az orgonán semmi haszna nem lesz, de vállalja, mert egy olyan referencia hangszert szeretne ide építeni, mellyel cégét ezen a környéken reklámozni tudja. Ez sikerült is. A sarkadi nagyorgona megépülése után sorra jöttek megrendelései a környékről (Doboz, Gyula, Gyulavári, Vésztő stb.). Békés megyének ez volt az első Rieger orgonája. A szerződés 1912 év elején elkészült egy 25 változatú két manuálos-pedálos légnyomatú orgona elkészítésére 12.500 korona értékben, 1618 síppal.
Rieger Ottó 1913. február 5-én érkezett Sarkadra, hogy megbeszéljék, az orgona melyik karzatra épüljön. A mester kérte, hogy a kiválasztott karzatot oszlopokkal erősítsék meg, és az orgonaszekrénynek alkalmas teret helyi asztalosokkal alakítsák ki. Nagyszalontáról hívtak statikus mestert, aki felmérte a karzatok teherbírását. Ekkoriban kezdtek repedezni a templom oldalfalai, ezért a statikus javaslata a következő volt: az orgona a torony felőli karzatra épüljön meg, a templom oldalfalait pedig össze kell húzatni keresztben vas áthidalókkal (ezt ma is látható) a további mozgás végett. E javaslatra az orgonakarzat padjait középen elbontották a mester által kért méretre, és hátulra egy deszkákból készült álfalat emeltek a toronytörzs eltakarására. Az eredetileg cseréppel borított tetőt is lebontották, mert az alap nem bírta az erre nehezedő súlyt, helyette lemeztető lett.
Az orgona vasúton érkezett meg 1913. március első hetében 4 vagonban. A hangszert a helyszínen állították fel. Az átadásra 1913. október 20-án ünnepélyes keretek között került sor.
Alig pár évesen 1918-ban a hadügyminisztérium a homlokzati sípokat rekvirálta háborús célokra (ólomgolyót és ágyúkat öntöttek belőle). Két évvel később egy katona megrongálta az egyik manuálklaviatúrát is. 1926-ban Kis István békési orgonaépítő pótolta az addig foghíjasan álló homlokzatot és a megrongált billentyűzetet. Az 1950-es években árammal működő ventilátorral váltották fel a lábbal működő, két embert igénylő fújtatást. Kisebb-nagyobb karbantartások után 2015 júniusában megtörtént a teljes fúvómű újra bőrözése, míg 2016 augusztusában új orgonamotort kapott az orgona, melynek köszönhetően az addigi nyomáshiány megoldódott.
Ez az orgona Békés megye egyik legnagyobb hangszere, Magyarország romantikus orgonáinak legjelentősebb opusai között, mely szinte teljesen eredeti állapotában maradt fenn. Több orgonaművész is nagyon elismerően nyilatkozik e hangszerről.

A parókia építésének körülményeiről kevés tudható, annyi azonban bizonyos, hogy egyes részei, már az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején is álltak. 1849 augusztusában az épület honvédszállás volt, és több bajtársukkal együtt itt szállt meg Aulich Lajos és Kiss Ernő honvéd tábornokok, későbbi aradi vértanúk. A Magyar Szent Koronát is őrizték a parókia falai között 1849. augusztus 18−19-ére virradó éjjelen. Az épületet több ízben átalakították és felújították, legutóbb 2013 és 2015 között.

Az egyházközség élete 2013-ban új fordulatot vett. Az lelkészházaspár célja a felelőtlenül elherdált bizalom helyreállítása. A presbitériummal, illetve a gyülekezeti és intézményi munkatársakkal karöltve azon dolgozunk, hogy felmutassuk: a becsületes és hűséges szolgálatnak értelme és eredménye van. Az ember legtöbbször látványos eredményeket szeret elérni, mely kivívja egy nagyobb közösség elismerését, de a valós eredmények kevésbé látványosak, sokkal inkább elengedhetetlenül szükségesek a mindennapi életfeltételek megteremtéséhez és szilárd biztosításához.
Szolgálatunk meghatározó jelmondata: Deus semper maior! – Isten mindig nagyobb! Isten nagysága és szeretete tükröződik vissza a számos gyülekezeti és intézményi közösségi alkalmakon: (gyermek- és ifjúsági táborok, közös kirándulások, templomi koncertek, önkéntes szolgálatok, csoportos beszélgetések és bibliaórák, Belvárosi Esték kultúrális rendezvény-sorozat, hagyományőrző rendezvények, irodalmi napok, Teremtés hete, idősek világnapja, karácsonyi ünnepség stb.).
Küldetésünk a város lakássaga felé: lehet másként élni az életet. Nem egyedül, kiábrándultságban, hanem a reménység Istenének közelségében, aki újra és újra kijelenti magát mindannyiunk számára.

 

 

Újszalonta
A Sarkad-Belvárosi Református Egyházközséghez tartozik az Újszalontai Református Leányegyházközség. Újszalonta a Sarkadi Járás legkisebb községe, zsáktelepülés. Története elválaszthatatlan a Trianoni békediktátumtól, hiszen 1920-ig Nagyszalontához tartozott. A település 1923-tól önálló, de ezt megszüntették, és Kötegyánhoz csatolták. Önállóságát 1990-ben nyerte vissza a mintegy 100 lakosú település.
Újszalontának sohasem volt temploma. Istentiszteleteket ünnepnapokon a könyvtárban tartottak. A rendszerváltás után a Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség elöljárói valamint Újszalonta község polgármestere és a képviselő-testület tagjai körében vetődött fel a templom építésének gondolata, melyet a lakosság nagy örömmel fogadott és támogatott.
1993 szeptemberében történt meg az alapkőletétel, majd az anyagi helyzethez igazodva folytatódott az építkezés. A segédmunkákat Újszalonta lakossága és a Sarkadi Rendőrkapitányság munkatársai végezték. A villanyszerelési munkát szintén társadalmi munkában végezték el a szakemberek. Az építkezésben résztvevők vendéglátásáról a helyi asszonyok gondoskodtak. A Lábatlani Cementgyár ajánlotta fel a cementet és a meszet. A környező települések is támogatták a templom építését szállítójárművekkel és erőgépekkel. A felszentelési ünnepi istentiszteletet 2000. november 4-én tartották.

Jelenlegi szolgálattevők:
Koncz Zsolt lelkipásztor
Koncz-Vágási Katalin beosztott lelkipásztor

 

Presbiterek:
Dr. Taybani Jamal gondnok

Valki István jegyző
Papp János
Pusztai György
Sajti Sándorné
Szabóné Borsós Mária
Tamás Miklós
Zanócz István

Pótpresbiter:
Dr. Kesztyűs Attila

 

 

Orgonista-kántor:
Péntek Gergely

 

Katekéta-lelkipásztori munkatárs:
Péntekné Bódi Ágota

 

Pénztáros:
Szabó Béláné

 

Harangozó:
Mózes Gáborné

 

 Lelkipásztorok

 

 

Veress Ferenc (1795−1849): 1823-tól sarkadi református lelkipásztor. Művelt és hazaszerető ember, aki 300 önkéntes mellett a saját két fiát, Sándort és Ferencet (a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerültek, majd Romániában telepedtek le) is Kossuth seregébe küldte. A világosi fegyverletétel hírére, 1849. augusztus 19-én önként vetett véget életének. A sarkadi Körösháti temetőben nyugszik. Kiváló teológus és szónok volt. Thüringiában és Jénában orvosi diplomát is szerzett.

Ostváth Imre (1808−1892): Veress Ferenc lelkészutóda, aki 42 évig szolgált Sarkadon, melyből 18 évig az egyházmegye espereseként is tevékenykedett.

Balogh Ambrus: 1893 és 1931 között Sarkad református lekésze. Nevéhez fűződik a harangok öntetése. 

Leel-Őssy Árpád (1896−1960): édesapja Kismarján volt református lelkész, ahol maga is szolgált, miután elvégezte a teológiát Debrecenben. Tanulmányait félbeszakította az első világháború. 39 teológus önként lemondott a hadmentességről, és az itáliai frontra vezényelték őket. Köztük volt Leel-Őssy Árpád is, aki részt vett a véres doberdói küzdelmekben, ahol 11 társa, köztük testvére, István hősi halált halt, maga pedig súlyosan megsebesült. A háború után érdemei elismeréseképp vitézi éremmel, majd a vitézi rend tagságával tüntette ki Horthy Miklós kormányzó.
1932-ben került Sarkadra. Lelkipásztori tekintélyét nem csak a családi múlt, hanem fáradhatatlan aktivitása, munkabírása, segítőkész és szeretetteljes személyisége adta. 1938-ban országgyűlési képviselőnek választották. 1945. február elején internálótáborba szállították Debrecenbe, majd onnan a gyulai börtönbe vitték. Megszégyenítették és hamisan megvádolták. A Népbíróság azonban minden vád alól felmentette. Számos mentő tanú állt ki mellette, köztük Tildy Zoltán köztársasági elnök is. Az átélt kínzások és megaláztatások megbetegítették, de 1953-ig, nyugdíjba vonulásáig hűségesen végezte lelkipásztori feladatait.

Dr. Sarkadi Nagy Pál (1917−2000): Szabolcsveresmarton született. Teológiai tanulmányai után szolgált Kölkeden, szülőfalujában és Püspökladányban is. 1953 és 1967 között sarkadi lelkipásztor. Gondosan kimunkált igehirdetéseit a mai napig szeretettel emlegetik a gyülekezet tagjai.
1967 őszétől a budapesti teológia újszövetségi tanszékének vezetője, továbbá a kar dékánja: 1973−74-ben és 1978−79-ben. 1980-ban vonult nyugdíjba. A Bázelben Barth Károlyt és Oscar Cullmannt egykoron hallgató professzor kérügmatikus magyarázója volt az Újszövetségnek A Jubileumi Kommentárban ő írta a Filippi levél kommentárját. Tanítványai, valamint a Kálvin Kiadó is jelentettek meg tőle írásokat: A Miatyánk (1984); A szeretet himnusza (1987); Az élet kenyere (1988); A hitet megtartottam (1991); Hittem, azért szóltam (1993); A nagy apostol: Pál tanítása minden napra (1993); A tanítványok (1994).

Dr. Molnár Mihály a szilágy megyei Égerháton született. Teológiai tanulmányait Debrecenben végezte, és 1955-ben ugyanitt szentelték református lelkipásztorrá. Szolgálati helyei: Kocsord, Sarkad és Kötegyán (1953−1967), innen hívták meg a belvárosi egyházközség lelkipásztorának. Sarkadon 1982-ig szolgált, amikor is a Debrecen-Homokkerti Gyülekezet választotta meg lelkészének, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig szolgált.
Sarkadi lelkipásztorsága idején egy évet (1968/69) külföldi tanulmányúton töltött Marburg városában. 1976-ban védte meg doktori értekezését. Teológiai ismereteit gyümölcsöztette és átadta hallgatóinak a levelező tagozat igazgatójaként és a diakóniai intézet előadójaként, továbbá kiterjedt irodalmi tevékenységet és közéleti munkát folyatatott.

Thamó Béla (1929−2003): Kállósemjénben született, ahol 30 évig (1952−82) református lelkész volt, miután elvégezte a debreceni teológiai akadémiát. 1982 és 1991 között a sarkad-belvárosi gyülekezet lelkipásztora. Hatalmas magánkönyvtárral rendelkezett. Egyszerre művelte a teológiát, a tudományt és az irodalmat. Németh László íróval levelezett is, aki elismeréssel nyilatkozott a prózai népnevelő írásairól.

Kalmár János (1954−): teológiai tanulmányait Debrecenben végezte, ahol az első három év eredményes lezárása után, a kor lehetőségeinek megfelelően exmisszus hallgatóként segédlelkészi kirendelést kapott a biharugrai gyülekezetbe (1980−91), mely később megválasztotta lelkipásztorának. Átválasztással (1991) került a belvárosi gyülekezet élére 2012-ig.

Koncz Zsolt (1978−): Fehérgyarmaton született. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett teológus-lelkész diplomát. Egyetemi évei alatt egy évet (2002/03) töltött a lipcsei teológiai fakutáson. Segédlelkészi (Mezőberény) éve után, 2004 decemberében szentelték lelkipásztorrá Debrecenben. Szolgálati helyei: Tiszaszalka, Vámosatya és Gégény. 2013 őszén hívta meg lelkipásztorának a sarkad-belvárosi gyülekezet.

Koncz-Vágási Katalin (1982−): Békéscsabán született. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szerzett teológus-lelkész (2007), majd vallástanári (2009) diplomát. Egyetemi évei alatt ösztöndíjas tanulmányokat folytatott a németországi münsteri (2003/04) és a halle-wittenbergi, később pedig a zürichi (2010) teológiai fakutáson. Segédlelkészi (Kisvárda) éve után, 2007 októberében szentelték lelkipásztorrá Debrecenben. Szolgálati helyei: Vámosatya és Beszterec. 2012-ben abszolutóriomot szerzett a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájában. 2013 őszén férjével, Koncz Zsolttal érkezett Sarkadra, ahol a belvárosi gyülekezet beosztott lelkipásztora lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma 2017.10.24.
Salamon napja van.

Látogatóink száma:

2011.01.01. óta:

129 424

Jelenleg on-line: 7

© 2010 Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség